Legkiemelkedőbb személyek

 


Bonkáló Sándor
(1880. január 22., Rahó - 1959. november 3., Budapest) irodalomtörténész.

Élete, és munkássága

Piarista gimnáziumba járt, majd elvégezte az ungvári Teológiai Líceumot. Felszentelésére nem került sor. Asbóth Oszkár irányításával szláv filológiát tanult. Szegeden, Gyöngyösön, Zalaegerszegen, Budapesten latint és németet tanított. 1917-től orosz nyelv és irodalom szakos magántanár, 1919 márciusától a Pázmány Péter Tudományegyetem rutén nyelv és irodalom tanszékének vezetője. 1924-től, tanszékének megszűnésétől nyugdíjas. Ezt követően is folytatta kutatásait. Számos tanulmányt írt, orosz klasszikusok műveit fordította magyarra. 1945-ben visszavették az egyetemre, de bírálta a zsdanovi kultúrpolitikát, ezért állásából felfüggesztették. 

Bonkáló Sándor szláv tematikára írt műveinek korszakos jelentőségét 1945 után nem ismerték el. Nevét és szlavisztika terén végzett munkásságát évtizedeken át azért is el kellett hallgatni a nagyközönség előtt, mert a 30-as években szót emelt a sztálini despotizmus ellen, bírálta a szovjet kormány vallásellenességét, nemzetiségi politikáját kifogásolta a trianoni békediktátum következményeként Magyarországtól elszakított ruszin nép identitásától való megfosztását. 

Művei:

  • A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana (Gyöngyös, 1910)
  • A szlávok (Budapest, 1915)
  • A magyar rutének (Budapest, 1920)
  • Az ukrán mozgalom története 1917-1922 (Budapest, 1922)
  • Az orosz irodalom története I-II. (Budapest, 1926)
  • A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés (Pécs, 1935)
  • A rutének (Budapest, 1940)
 Forrás: Ruszin Világ IV. évfolyam, 35-36. szám, 2006 augusztus-szeptember

 


Hodinka Antal
(1864. január 13., Ladomér - 1946. július 15., Budapest)
A magyarországi ruszinok világhírű kutatója, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete, és munkássága

Hodinka Antal 1864. január 12.-én született görög katolikus papi családban (apja: Hodinka Román 1836-1913), a Zemplén vármegyei Ladomér községben. Az ungvári Királyi Katolikus Gimnáziumban, 1882-ben érettségizett, utána Ungváron és Budapesten folytatta teológiai tanulmányait. 1888 őszétől az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, majd Bécsben az Osztrák Történeti Intézetnél ösztöndíjas. 1891-ben a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán doktorátust szerezte szláv filológiából, magyar történetből és oklevéltanból, majd 1896-ban, pedig teológiai diplomát és 1892?1906 között Bécsben levéltáros, könyvtáros. 1891-92-ben, Thallóczy Lajos történész beosztottjaként a bécsi közös osztrák-magyar Pénzügyminisztérium levéltárában dolgozott, majd 1892-1906 közötti időszakban, Ferenc József császári és királyi hitbizományi magánkönyvtárának egyetlen magyarországi könyvtárosa. 1905-ben a budapesti Pázmány Péter Egyetem Bölcsészkarán magántanári képesítést nyert: a magyar és szláv történeti érintkezések tárgyköréből. 1906-tól a pozsonyi Jogakadémia, 1916-tól pedig ugyanott, az Erzsébet Tudományegyetem professzora. 1920-ban, egyetemével együtt, elhagyta Pozsonyt és átmenetileg Budapesten, majd 1923-tól Pécsett dolgozott, ahol az 1932-33-as tanévben, az ott újraélesztett Erzsébet Tudományegyetem rektorává választották. 1934-ben Budapestre költözött nyugdíjasként, itt folytatta tudományos munkáját. 1941-43-ban, tudományos akadémiai funkciót is betöltő Kárpátaljai Tudományos Társaság első elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben levelező, 1933-ban rendes tagjává választotta. 1946. július 15.-énhunyt el Budapesten. 

Művei

  • A rutének
  • Cseh források
  • A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz (Bp., 1889)
  • A szerb történet forrásai és az első kora (1891)
  • Szláv források (1898)
  • A munkácsi görög-katholikus püspökség története (Bp. 1909)
  • Egyházunk kűzdelme a bosznia bogomil eretnekekkel (191?)
  • A Munkácsi gör. szert. püspökség okmánytára (1911-)
  • Kálmán királyunk 1099-iki perenysli csatája (1914)
  • Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai (1916)
  • A római levéltárak és könyvtárak ismertetése (1917-)
  • Adalékok az ungvári vár és tartománya és Ungvár város történetéhez (1917)
  • A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és multjuk (Bp.1923)
  • A muszka könyvárusok hazánkban (gróf Klobelsberg-Emlékkönyv)
  • A magyarországi rutén letelepülések története (megbízás a MTA II. oszt. által hirdetett nyílt pályázaton)
  • Négy egykorú jelentés az 1704-i pécsi rácz dúlásról (1932)
  • A töröktől visszafoglalt Pécs első fele (1934)
  • Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei (Pécs 1935)
  • II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a "gens fidelissina" (1937)
  • Szent István emlékezete és királyságának eszméje a szlávoknál (Bp. 1938)
  • Adalékok Pécs város történetéhez 1686-1701-ig (1943)
  • Ruszin - magyar igetár (1945)

Forrás

  • Ruszin Világ, 2008. január
  • Bonkáló Sándor: A rutének (Bp. 1940)

 Kacsinko Adrian

Oldalmenü
Naptár